Logan #2

Sziasztok!

Hát, remélem, hogy tetszett nektek az előző rész és, hogy ez is tetszeni fog, mivel szétizgultam magamat, hogy szeretni fogjátok-e! :3

Remélem, hogy most még jobban megismerhettétek Peter-t, na meg Logan-t és, hogy megtudtatok pár dolgot! :3

Jó olvasást!

XXX Zoey

_______________________________________________________________

A kollégiumi szobánk plafonját bámulom.

 Az anyagcserém eléggé rossz, szóval még mindig érzem a gyomromban lévő hotdog-ot, meg persze a Sprite-ot. Peter a mellettem lévő ágyon fekszik és a Facebook-on beszél egyszerre három lánnyal. Nem tudom, hogy hogyan képes erre.

 -Peter - néz rá.

 -Hmmm?

 -A rákeresel arra, hogy mennyibe kerül egy jó TV itt a környéken? - jut eszembe.

 -Persze - vonja meg a vállát, majd megnyit egy új lapot és keresgélni kezd a TV-k között. - McCarty - szól nekem. - Nézd - mutat a képernyőre, miközben feltápászkodom az ágyamról. Odamegyek az mellé. Peter elvigyorodik. - Nézd - mutat egy képre, amin egy 18-20 év körüli lány fekszik egy TV tetején, fél pucéran. - Ilyen kell nekünk.

 -Egyetértek - bólintok vigyorogva. - De, ha nem lesz ilyen, akkor szerintem ez is megteszi - mutatok egy képre, amin egy kis TV van. Pont olyan méretűnek néz ki, mint ami ráfér a hűtőnkre. - Nézzük meg mennyibe kerül - javasolom.

 Peter rákattint a képre, majd keresgélni kezd különböző honlapokon, hogy ez a termék, hol, mennyibe kerül. - Az IKEÁ-ban 36 dollár 24 cent - olvassa fel a TV árát. - Mennyi pénzünk van? - néz fel rám.

 -Várj - mutatom fel a mutatóujjamat, majd odalépek a csomagjaimhoz és keresgélni kezdek. - Nekem vaaaan... - számolom a pénzemet - összesen 18 dollár 13 centem - mutatom fel a pénzt. - Legalább is kéz pénzben.

 -Nekem van 17 dollárom - közli Peter. - Az pont elég.

 -Nem - ellenkezek. - Még kell 1 dollár 11 cent - számolom ki.

 -Majd alkudozunk - legyint, majd félreteszi a laptop-ját és feláll. - Menjünk! - mondja, majd felkapja a kulcsot, a pénzt zsebre vágja és elindul az ajtó felé.

 -Oké - mondom, majd én is elteszem a kulcsot meg a pénzt. - Irány az IKEA! - adom meg a lelkesítő löketet, majd kilépünk az ajtót. Peter a kulccsal bezárja az ajtót. - Peter...?

 -Hm?

 -Te tudod, hogy merre van az IKEA? - kérdezem.

 -Persze - bólint. - Tavaly folyamatosan ott járkáltunk.

 -Oké - mondom, majd elindulunk a koli folyosóján.

 A lában már eléggé sajog, mikor odaérünk az IKEA elé.

 Párszor megfordult a fejemben a gondolat, amikor még a koliban voltunk, hogy milyen durva lenne már, ha Démoncsajjal véletlenül összetalálkoznánk. Ja, meg azzal a béna barátnőjével.

 -Akkor TV - mondja Peter, majd hagyja, hogy az ajtó kinyíljon előtte. - Elbírjuk, nem? - kérdezi a kosarakra mutatva.

 Legyintek. - Elbírjuk. - Peter bólint egyet.

 -Valahol ebben a sorban kéne lennie - mutat balra, a bolt vége felé. - Aha! Ott is van! - mondja, majd egyenesen elindul oda, ahol a TV-k vannak. Utána indulok.

 A sorok mellett elhaladva egy pillanatra úgy látom, mintha Démoncsaj barátnője egy kövér állólámpa mellett állna. Biztosan csak káprázik a szemem.

 -McCarty! - kiabál nekem Peter egy kicsit hangosabban a kelleténél. - Gyere már! Ez a TV kurva nehéz! - mondja immár halkabban.

 -Megyek - sietek oda hozzá, majd én is a TV doboza alá fogok és vele együtt próbálom felemelni azt. - Hú, bakker. Ez tényleg rohadt nehéz. Miből van ez a vacak? - kérdezem.

 -Nem tudom - rázza a fejét Peter. - Nagy levegő - mondja, majd vesz egy mély levegőt és felemeli a dobozt. Én is megemelem azt. - Gyere, menjünk gyorsan a pénztárhoz! - tanácsolja, majd elindulunk a legközelebbi pénztárhoz, ahol sajnos nem tudjuk letenni a futószalagra a nehéz TV-t, mivel a sor elég nagy. - Óvatosan tegyük le a földre - tanácsolja Peter, én pedig boldogan belemegyek, csak szabaduljak már meg ettől a vacaktól.

 Nyögdécselve letesszük a dobozt, de ekkor a sor előre halad. Sóhajtunk egyet, majd hatalmas fájdalmak közepette újra felemeljük a TV-t, hogy utána tíz centivel arrébb, megint letegyük. Ezt követeli a logikus gondolkodás. Hát, ja.

 Amikor felemeljük a dobozt, véletlenül megcsúszik a kezem, ezért az egy hangos csattanás kíséretében leesik a földre, és csak reménykedni tudok benne, hogy nem esett semmi baja.

 Ezt még párszor eljátsszuk, jobb esetben a TV leejtése nélkül, rossz esetben azzal.

 Mire a pénztárhoz érünk úgy érzem, hogy a TV helyén már csak törmelékek vannak, de ennek ellenére odateszem a pénztáros elé a dobozt.

 Lehúzza azt. Beírja a kódot. Felnéz ránk. - 36 dollár 24 cent lesz - nyújtja ki a kezét, hogy beletehessem a pénzt. Nem valami nádszálka.

 Előhalászom a zsebemből a pénzt, ahogyan Peter is. Átnyújtjuk a nőnek. Elkezd számolgatni. - Még kell 1 dollár 11 cent - közli szárazon.

 -Nem lehetne lealkudni az árból? - kérdezem.

 -Nem.

 -Figyeljen - tereli magára a figyelmet Peter. - Ezt a TV-t az előbb minimum ötször leejtettük. Kérem, ezt az 1 dollár vonja már le. Végül is az sem biztos, hogy működik.

 -1 dollár 11 cent - tolja előrébb a kezét.

 -Nem lehetne...? - kérdezi Peter. Körbenézek és megpillantom Démoncsajt, amint a barátnőjével a pénztár környékén pakolgat egy csomó cuccot.

 -Hé, Démoncsaj! - szólok neki oda. - Nincs kölcsönbe 1 dollár 11 centetek? - kérdezem.

 -Mi az, csórók vagytok? - kérdez vissza mosolyogva. Oké. Ha játszani akar, akkor játszunk.

 -Igen, sajnos Peter elverte a kurváira - rázom a fejem, miközben én is mosolygok. - Akkor van pénzetek kölcsönbe?

 -Van, de nem kurvákra - mosolyog rám úgy, mint aki szintén belemegy ebbe a játékba.

 -Peternek arra egy egész bankszámlája van, nem arra kell a pénz - legyintek nevetve.

 -Oké, de van egy feltételem - néz rám kihívóan.

 -És mi lenne az? -  kérdezem.

 -Ó! - mosolyodik el. - Nem nagy dolog - legyint. - Csak meg kell hajolnotok előttünk és egy szál kis gatyában haza vinni az összes csomagot.

 -Semmi hajolgatás - ellenkezek mosolyogva.

 -Nem, máskülönben nincs alku - rázza a fejét.

 Kicsit gondolkodom. Peter még mindig a pénztárosnővel alkudozik, de az nem tágít. - Rendben - mondom, majd térdre ereszkedem és gyorsan meghajolok. Életem legkínosabb pillanata. Gyorsan felállok. - Jó - mondom. - Kérjük a pénzt.

 Démoncsaj a kezembe nyomja a pénzt, majd hátat fordít nekem. Gyorsan a pénztáros kezébe nyomom a kölcsönt, majd felemelem a dobozt, és próbálom Petert is elhúzni onnan, mivel ő még mindig a nővel veszekszik. Jaj, hogy nem bírja megállni.

 Démoncsaj nevet. Nem csodálom. És akkor még csak most jön a viccesebb része.

 Gyorsan kimegyünk az IKEÁ-ból, és miközben kifelé megyünk közlöm Peter-rel az alku feltételeit, amit Démoncsajjal kötöttem. Kicsit furán néz rám.

 -Rendben - vonja meg a vállát, majd ledobja a pólóját, és letolja a nadrágját. - Tudod McCarty. Először azt hittem, hogy lúzer vagy. De aki egy ilyen alkuba belemegy az nem semmi - rázza a fejét nevetve.

 -Kösz - mondom én is nevetve, majd lekapom a pólómat, és rádobom a TV dobozának tetejére. Nem félek csak úgy levenni a pólómat. A hasam annyira kidolgozott amennyire csak lehet, szóval semmi szemérmesség nincs bennem ilyen téren. Persze csak úgy egy kis gatyában végigmenni a városon más dolog, de hát fogadtunk.

 -Komolyan megcsinálják - nevet Démoncsaj barátnője, amikor kilépnek az IKEÁ-ból.

 -Már miért ne csinálnánk meg? - néz rá vigyorogva Peter. - Hiszen fogadtunk.

 -Igaz - bólint Démoncsaj. - És te még jössz nekünk egy meghajlással.

 Peter gyorsan meghajol. Csak most veszem észre, hogy a boxere rikító sárga, rajta szinte mindenhol Mickey egér fejével. Úr Isten. Ehhez képest az én graffitis boxerem semmi. De hála égnek most a szürke van rajtam.

 -Öhmm... - kezdi Démoncsaj. - Peter... a boxered...

 -Tudom - vigyorog rájuk. - Ugye milyen szép?

 -Az - nevetik el magukat mind a ketten.

 -Na, menjünk - mondja Peter, majd elkapja a lányoktól a legkönnyebb cuccokat: egy függönyt; két ágyneműt; néhány törölközőt; és egy szőnyeget.

 -Ahha, vidd a könnyű dolgokat - rázom a fejemet, majd felpakolom a TV-re a maradék dolgokat: egy csomó béna képet, aminek a nagy részén vagy valami európai táj van, vagy egy-két lány van; néhány kiegészítő, mint pl. párna, meg hasonlók; egy égő; és egy bazira nagy állólámpa. Minek ennyi vacak? Az idejük legtöbbjét úgy sem a szobájukba roskadva fogják eltölteni. Főleg most, hogy a gólya tábor kezdődik. - Na, jó - sóhajtok. - Ezért egyszer még bosszút fogok állni rajtatok - nézek rájuk szúrós szemmel, mire ők csak halkan kuncognak. Megrázom a fejemet. Lehajolok, nagy levegőt veszek, minden erőmet a kezembe sűrítem és felemelem a cucc-hegyet.

 Az állólámpa majdnem nyom egy szaltót, de hála égnek a vállammal sikerül visszanyomnom. A képek ide-oda csúszkálnak egymáson, ezért az égő majdnem leesik, csak az egyik kis égő beleakad az egyik kép keretébe. A párnák imbolyognak és a mellettük álló lámpa próbálja letaszítani azokat a doboz tetejéről.

 Utálom az életemet.

 -Irány haza! - kiáltja el magát Peter nagy boldogan, látva, hogy milyen okos ötlet volt tőle gyorsan felkapni a könnyű cuccokat. A szemét.

 -Igen - nevet Démoncsaj látva a bénázásomat. Miért élvezi ezt mindenki ennyire? - Jobb, ha megyünk. A végén még megbámulnak minket azért, mert veletek lógunk.

 Megrázom a fejemet, majd bosszankodva próbálok lépkedni. Hossz út lesz ez.

 -Mennyit kell még menni? - kérdezem kifulladva. A hátam majd' leszakad, a karom már öt perccel ezelőtt elzsibbadt és a lábaim is kezdenek úgy dönteni, hogy vége a mai műszakuknak.

 -Még - néz a távolba Démoncsaj - kb. 360 méter - vigyorog rám.

 -Úgy utállak, ahogy vagy - szűröm a fogaim között. Peter pár méterrel előttünk cipekedik, Nathalie pedig mellettünk ballag. Gondolom nem akarta megzavarni Peter "cipekedek, szóval erős vagyok, és szingli" képét. Megértem. Akkor az enyémet miért kell elbaszni?

 -Úr Isten! - hallom balról. - Az ott nem ő? - kérdezi egy lány hang. Gondolom Peter felkeltette az utcán sétálok lányok figyelmét. Végül is... á, egyáltalán nem feltűnő, amint egy szál boxerben, ami mellesleg sárga, és Mickey egér feje van rajta, sétálgat a városon át. Á, nem. - De, ő az!

 -Neeeee! - hökken meg a mellette lévő lány. Nem is tudtam, hogy Peter ekkora szenzáció. Oké, hogy másodikos, na, de emberek!

 -Nem merek odamenni, de kihagynám életem legnagyobb lehetőségét, ha nem tenném meg! - nyafog a csaj. Kezdenek kicsit idegesíteni. Hát nem látják, hogy itt valaki nyugodtan szeretne egy csomó cuccot fél pucéran cipelgetni a városban?

 -Igen, menjünk oda! - ért egyet a másik, majd léptek közelednek felénk. Szegény Peter. Mondjuk... nem szegény. Én cipekedek itt, mint egy szamár. Vagy ló. Vagy tudom is én.

 Ha lenne rajtam póló, úgy néznék ki, mint a repülőn mellettem ülő férfi. Pont úgy. Brr.

 -Elnézést - hallom mellettem valaki hangját. - Kérhetünk tőled egy aláírást? - nyögi ki félénken. Odafordulok, mire a két lány teljesen elpirul.

 Az egyik fekete hajú és szolidan kisminkelt, míg a másik szőke és a fél arcát befedi a nagy, fekete keretes szemüvege. Kicsit furán néznek ki így, együtt, de egyébként szépek.

 -Tessék? - kérdezem, miközben az egyik párna majdnem leesik a hegy tetejéről.

 -Úr isten! - visongnak mind a ketten. - Nem hiszem el, hogy hozzánk szólt!

 -Khmm - köhint mellettem Nathalie. Nekem is mehetnékem van. Ez a sok cucc rohadt nehéz.

 -Kérhetünk egy aláírást? - kérdezi a fekete hajú. Az égő úgy dönt, hogy itt feladja a szolgálatot, és kiszabadul a képkeret fogságából. A kis szemét.

 Fél kézzel gyorsan az égő után kapok, ezért csak a bal kezemmel próbálom megtartani a többi cuccot, de mivel kibillenek az eddig szigorúan tartott egyensúlyomból, nem csak a cuccok esnek a földre, hanem én is. A két lány sikongat. Gondolom csak most tűnt fel nekik, hogy ennyire... alul öltözött vagyok.

 -Áááááá! - sikít fel az egyik. - Nem hiszem el!

 -Úr Isten! - emeli a fejéhez a kezét a szőke, majd befordul a szeme és hátraesik. A barátnője még mindig sikongat. Mi bajuk van ezeknek a mai embereknek?

 -Logan, hát gratula - nevet Démoncsaj.

 Peter észre se veszi az egész jelenetet, csak nyugodtan sétálgat elől.

 -Hagy segítsek! - mondja a fekete hajú, majd elkezdi visszapakolni a cuccokat a dobozra, pontosan úgy, ahogyan voltak. Látszatra semminek nem esett akkora baja.

 -Majd találkozunk - int búcsút Démoncsaj barátnője és Démoncsaj, majd Peter után sietnek otthagyva engem a két rajongóval. Király.

 -Minden úgy van, ahogyan volt - mutatja meg a fekete hajú az újra felépített hegyet. Bárcsak maradt volna inkább a földön. Akkor legalább elrugdoshattam volna a koliig. - Segíthetünk még valamiben? - kérdezi.

 Végül is... ha már ilyen segítőkészen viselkednek...

 -Megkaptuk már az aláírást? - ül fel a szőke félrecsúszott szemüveggel, miközben a fejét fogja.

 -Még nem - rázza a fejét a fekete, majd rám néz, és előretol egy kis füzetet. - Amy és Ally névre - vigyorog rám.

 -Rendben - bólintok értetlenül. Gyorsan lefirkantom a nevemet és a két lány nevét, majd visszanyújtom a füzetet, felkapom a dobozt és otthagyom őket. Így viselkedik egy férfi. Egy kifáradt, megnyúlt arcú, izzadt férfi. De férfi.

 Amíg a koliig sétálok azon töröm a fejemet, hogy mi a lószart csinálhatnak azok hárman úgy, hogy a cuccuk fontosabb része nálam van.

 -Itt vagyok - lépek be a szobánkba, miközben leengedem a kezemet, amiből minden holmi a földre hullik, én pedig összesem a fáradságtól. - Olyan puha ez a padló - motyogom a fapadlónak, miközben a fejemmel körözök párat, hogy megtaláljam a legkényelmesebb helyzetet.

 -Cső, haver - köszön Peter. - Na milyen volt a cipekedés? A csajok mesélték, hogy két csitri odajött bálványozni. Velük hozattad a dobozt, mit? - kérdezi vigyorogva.

 -Nem - rázom a fejemet, még mindig a földön fekve.

 -Tényleg? - kérdezi Peter immár közelebbről. Gondolom felült az ágyon.

 -Tényleg - bizonygatom. - Nézz csak ki. Látsz lányokat? - kérdezem.

 -Nem - néz ki. - Akkor beindult volna a csaj-radarom - nevet.

 Megrázom a fejemet. Lehetünk részesei bármekkora fizikai megterhelésnek, Peter sosem változik.

 -Hol van a csajok szobája? - kérdezem álmosan.

 -Az ötödik emeleten.

 -Arrghh... - nyögöm fel fájdalmamban. Ez ugye egy vicc? - Na jó - ülök fel -, jobb lesz, ha most elindulok, vagy különben soha nem érek oda.

 -Szerintem is jobb lesz - mondja Peter, majd hátradől az ágyban. A kis mázlista.

 Újra összedobom a cuccokat, kivéve persze a TV-t, majd átsétálok a lányok kolijába és elkezdek lépcsőzni. Már az első fok után úgy érzem, mintha lefutottam volna a maratont.

 Mire felérek az ötödik emeletre teljesen kivagyok. Elkezdek sétálni a hosszú folyosón, csak úgy céltalanul, és csak akkor esik le, hogy nem tudom melyik szobában laknak. Ó, hogy a halálkarom tépné szét a Mikulás szarvasának, a szomszédjának, a tengerimalacának, a kajájának gyártójának, a főnökének a feleségének, a barátnőjének, a gyerekének az egyetemét. Argh.

 -Már vártunk - lép ki valaki a 242-es szobából. - Azt hittük az a két kis csaj elrabolt - nevet Démoncsaj barátnője, miközben kivillantja rám a fogsorát. Csak most veszem észre, hogy milyen vámpírfoga van. - Gondoltuk visszamegyünk érted, de Peter azt mondta van kulcsod, szóval semmi vész.

 -Hát... - mondom, miközben elmegyek mellette. - Gratula, Drakula - rázom a fejemet, majd bemegyek a szobájukba. - Tessék - teszem le a cuccokat, majd indulnék is.

 -Nem akarsz segíteni feltenni őket? - kérdezi Démoncsaj nyájas hangon.

 -Soha - rázom a fejemet, majd gyorsan kimegyek a szobából. Hallom ahogyan jól nevetnek rajtam. Ja, ez tényleg nagyon vicces volt. Nézzék az én szemszögemből.

 Gyorsan visszamegyek a szobánkba, majd bedőlök az ágyba. - Nézzünk egy kis TV-t - tanácsolom Peter-nek. Ha már ennyit szenvedtem vele, miért ne? - Összeszerelted a TV-t Peter? - nézek rá.

 -Nem - válaszol egyszerűen.

 -Mi az, hogy nem? - kérdezem idegesen.

 -Nem mondtad, hogy szereljem össze - vonja meg a vállát.

 -Nem mondtam, mert gondoltam, hogy majd magadtól is megteszed!

 -Már miért szereltem volna? - kérdezi, miközben rám néz.

 -Ha már annyit szarakodtam vele, arra gondoltam legalább élvezzem is egy kicsit - érvelek.

 -Hát ez nem így működik - rázza a fejét. Vettem észre. - Te hoztad, te szereled össze - vonja meg a vállát, majd visszanéz a laptop-ja kijelzőjére.

 -Jó - mondom idegesen, majd felállok, és elkezdem beüzemelni a TV-t. - Hány óra van? - kérdezem. Amikor elindultunk TV-t venni, akkor délután három óra múlt.

 -Öt óra harmincnégy perc - válaszol. - Itt az imádkozás ideje - mondja nevetve, majd félreteszi a gépet, feláll, és... elkezd imádkozni? - Ó, kérlek szépen Istenem, áldj meg engem minden nap, eme csodás képességgel! Hagyd, hogy minden nőt megérezzek, villámsebességgel! Add, hogy minden nap, újabb nőm lehessen! És végül add, hogy barátnőm erről tudomást, soha ne szerezzen! Ámen! - hajtja le a fejét egy pillanatra. Elnevetem magamat. Még soha nem hallottam ekkora hülyeséget.

 -Tisztára hülye vagy - rázom a fejemet.

 -Mi a fasz bajod van az imámmal? Neked is kéne a képességem, mi? Hát nem eladó! - ugrik nekem, miközben tikkel a szeme. - Nem adom a drágaszágom - vált át Gyűrűk ura-style-ba.

 -Mi van, haver? Egyél egy snickers-t! - mondom neki nevetve.

 -Ki vagy, ha éhes vagy? - kérdezi miközben olyan fejet vág, mintha ezt egy kamerába mondaná. - De - néz rám komolyan - akkor szem adom a drágaszágom - mondja, majd megöleli magát.

 -Oké - egyezek bele nevetve, majd bekötöm a TV-t. - Szerinted működni fog? - kérdezem tőle.

 -Nem tudom - vonja meg a vállát. - De talán ő tudja - néz le a micsodájára. - Ó, faszom, faszom, mondd meg nékem, nézünk-e TV-t e szent évben? - kérdezi. - Nem - néz fel rám.

 -Miből állapítod meg, hogy igen vagy nem? - kérdezem. Válaszra nyitja a száját. Leintem. - Tudod mit? Inkább nem akarom tudni - rázom a fejemet, majd gyorsan megcsinálom a TV-t, bedugom a konnektorba, majd bekapcsolom. - Hát... - mondom. - Végül is működik.

 -Ja - ért egyet. - De ki az ennyi év után is csak a hangya show-t tudja leadni? - kérdezi Peter felháborodva. - Ezt már minimum ötezerszer láttam! - vág neki valamit a TV-nek, mire az kikapcsolódik. Dühösen nézek rá.

 -Basszus Peter! - emelem fel a mutató ujjamat. - Ha elbasztad az  új TV-t, esküszöm kicsinállak!

 -Biztosan működik még! - mondja behúzott nyakkal. Odasétálok a TV-hez, és nyomkodok rajta párat. Semmi. - Na, jó - sóhajt. - Ha nem működik a "McCarty-módszer", akkor reménykedjünk, hogy a "Cars-módszer" majd fog - mondja, majd odasétál a TV-hez és beleüt egyet felülről. A hangyák visszajönnek. Beleüt egyet oldalról. Hirtelen kapunk képet. A CCB megy. Kicsit még mindig hangyás, de jobb a semminél. - Látod! - örül meg, majd levágja magát az ágyra. Nekem megfelel.

 Én is elfekszem az ágyon és habár én nem annyira látom a TV-t, mivel a hűtő az én oldalamon van, de azért próbálom élvezni a műsort, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy nem fogom nézni, hanem valószínűleg elalszom.

 -Holnap után mentek a gólyatáborba, nem? - kérdezi tőlem Peter.

 Kinyitom a szememet.

 -Ja - nyögöm ki. - Asszem.

 -Oké.

 -Te is jössz? - kérdezem, miközben felülök, hogy jobban lássam.

 -Nem - rázza a fejét. - Másodikos vagyok, rémlik? - nevet rám.

 -Ja, tényleg - jut eszembe. Újra visszafekszem. - Leviszel engem? Nem akarok vonattal menni - húzom el a számat.

 -Miért, hova mentek?

 -Szerintem itt maradunk Californiá-ban, csak valami szállodába megyünk - legyintek.

 -Aham. Akkor el tudlak vinni, mert nekem is arra lesz dolgom - vigyorog rám.

 -Miért, hova mész?

 -Amíg ti bejárjátok a várost és a tábortűz körül csacsogtok az érzéseitekről, addig én elmegyek egy jedi-kiképzőbe - vigyorog rám.

 Lefagyok. - Na várj - emelem fel a mutató ujjamat. - Egy, milyen érzésről csacsogás? Azt a csajok szokták! Kettő, milyen jedi-kiképző? - kérdezem.

 -Nemrég elkezdtek egy jedi-kiképzőt, itt Californiá-ban - nevet. - Gondoltam, miért ne? - vág komoly fejet. Olyan jediset.

 Hát, oké.

 -Sok sikert - mondom neki, majd visszahajtom a fejemet a párnára és eldöntöm, hogy most már tényleg aludni akarok. Elég volt ebből a napból.

Folytatjuk...

Alexis #2

Sziasztok!

Itt van egy újabb bejegyzés Alexis-sel és Nathalie-val, na meg a világ legjobb vásárlásával és egy hatalmas fogadással!

Sajnálom, hogy kicsit rövidre sikeredett, de nem igazán volt kedvem/időm írni. :(

Jó szórakozást! :)

OOO Niki

_____________________________________________________

 Megyünk az utcán és...és eltévedtünk.

 Már nem tudom, talán fél órája de nem találjuk azt a boltot amit kerestünk. Pedig Nathalie azt mondta, hogy tudja, de hát na... .

 -Ó!! Na! Pedig erre felé van - mérgelődik Nathalie.

 -Biztos vagy benne? - érdeklődtem egy iPad-el a kezemben. - Figyelj! Az IKEA a másik irányban van! - mondom tök természetesen.

 -Bocsi! Akkor menjünk. - És már ráncigál is magával.

 Amikor odaérünk gyorsan megkeressük azt a részleget. Össze szedünk néhány képet, egy szép függönyt, két nagyon szuper ágyneműt, plusz még az üres ágyunkra is vettünk néhány kiegészítőt.

 Amikor elmentünk a karácsonyfa díszeknél, láttunk néhány égőt.

 -Ó! Vegyünk ilyet! - Csillant fel Nathalie szeme.

 -Szerintem is. Nagyon menő - helyeseltem.

 Beraktuk az égőket a kosárba a többi dolog mellé  és úgy döntöttünk, hogy még körülnézünk.

Ezeken kívül még vettünk néhány törölközőt. Kis szőnyeget.

 Amikor a lámpákhoz értünk akkor valami hihetetlenül nagy röhögés fogott el. Ott volt egy nagy álló lámpa ami úgy nézett ki, mint  a  Thomas a gőzmozdonyban a kövér ellenőr! xD xD xD Komolyan! Hogy a francba lehet ilyen elcseszett lámpát csinálnii?!

 -Ez olyan undorító! - jegyezi meg és én is egyetértettem.

De azért megtetszett nekünk egy virágmintás csipkés álló lámpa amire egyből lecsaptunk.

 Valaki kiabál.

 -McCarty! - mondja valaki. Hát biztos.

Amint lassacskán beálltunk a sor végére kezdtük előszedni a pénzünket. Hát amekkora sor van...

A sor lassan de biztosan haladt előre, és így közelebb kerültünk a célunkhoz. Hátul valami két idióta ott szerencsétlenkedik. Valami Tv-t emelgetnek fel-le. Ha jól láttam már egy párszor elejtették. Nem tudom tovább nézni. Annyira balekok! :)

Végre a pénztárhoz érünk. Az eladó nem valami kedves. Egy 47 éves 100 kilós kínai nő. És nem valami ártatlan boci szemekkel  néz rám. :/ (A bitangja xD) Na mind egy, fizettek és egy kicsit arrébb állunk, hogy pakolgatni tudjunk.

Valaki odaszól nekem.

 -Hé Démoncsaj! Nincs kölcsönbe 1 dollár 11 centetek? - kérdezi tőlem... Logan?

 -Mi az, csórók vagytok? - somolygok.

 -Igen, sajnos Peter elverte a kurváira - Rázza a fejét mosolyogva. - Akkor van pénzetek kölcsönbe?

 -Van. De nem kurvákra - mosolygok rá kihívóan.

  Peternek arra egy egész bankszámlája van, de nem arra kell a pénz.

 -Oké - vonom meg a vállamat. - De van egy feltételem - emelem fel a mutató ujjamat, miközben gonosz terveket szövögetek, hmhmhm. :D

 -És mi lenne az ?

 -Ó! Nem nagy dolog - legyintek. - Csak most meg kell hajolnotok előttünk és egy szál kis gatyába haza vinni az összes csomagot - mosolygok gonoszan. :D

 -Semmi hajolgatás - jelenti ki.

 -Nem! Máskülönben nincs alku - rázom a fejemet, miközben tudom, hogy ezzel most nagyon megszívattam.

 Logan gondolkodik...

 -Rendben. - És gyorsba letérdelt és meghajolt. Nagyon vicces, hm hm hm! :D

 Közben Nathalie még mindig a csomagokat pakolgatja, Peter meg a kínai nővel alkudozgat. Basszus nőjjél már fel! Nem bazárban vagyunk...gondolom magamban, és csak a fejemet fogom - Jó kérjük a pénzt! - mondja miután már felállt. Adom a kezébe a kért összeget és elfordulva röhögök.

 -Tessék - mondom póker arccal, miközben átnyújtom a pénzt. Mint egy maffia, geci! :D

 Logan fogja a dobozokat és kisétálunk az IKEA-ból. Elmondja a szobatársának a feltételeket. Aztán csak megyünk. Peter nem csinál semmit, csak a legkönnyebb dolgokat cipeli. A kis sunyi…

 Látszik, hogy Logan nagyon erőlködik a cipekedéssel, mert azért tényleg látom, hogy nehezek azok a csomagok.

 Valami két kis csaj odaszól neki egy idő után. Fú nagyon be lehettek baszva azok a lányok, mert mikor oda mentek Logan-hez akkor nagyon ki-bebaszott fejük lett. xD Az egyik még el is ájul!

 Na jól van, azok a kis csajok valamiért idegesítenek, de nem tudom miért !!! Argh! :@ :@

 De attól még vicces látvány!

 Mondjuk nem csodálom, hogy oda mentek. Hiszen a felső teste valami eszméletlen…

 MIKRŐL BESZÉLEK ÉN?!?!?!? ÚR ISTEN! MIKRE NEM GONDOLOK JÉZUSOM!?

 Na jól van… meg kell magam nyugtassam, hogy ez természetes dolog…remélem.

 Na szóval beszélgetünk közben, de látom, már nagyon idegesítheti ez a két lány. Szóval mi a többiekkel otthagyjuk őt. Még Peter is velünk jött.

 Mi elmentünk haza és addig mi Nathalieval felmentünk a szobába pihenni. Ledőltünk a retkes ágyra xD és elkezdtünk beszélgetni.

 -Huh… ez fárasztó volt - nevet Nathalie.

 -AZ! - értek vele egyet. - Hát geci…besírtam amikor meghajolt! - szakadtam a röhögéstől. xD

 -Peter meg mint a kis óvodás ott próbált alkudozni avval az otromba trampli nővel!

 -Komolyan… - rázom a fejemet értetlenkedve -, hogy lehet valaki ilyen gyerekes???

 -Ööööö… sok csaj azokra bukik -mondja furán.

 -Most viccelsz??? - nevetek.

 -Neem én mindent komolyan gondolok! - ironizál. Hát persze, hogy ironizált… és jogosan (remélem).

 -Nekem nem kellene olyan pasi aki olyan mint egy kisfiú. Persze cuki de azért már egy ,, felnőtt férfi” ne legyen gyerekes és tudja mi a helyes és a jó.

 -Ja - ért velem egyet. - Ha ilyen a fiúd akkor az olyan lenne mintha az öcséd lenne és nem ,,ÚGY” tekintesz rá. Hanem teljesen máshogy

 Aztán még sokáig beszélünk efféle hülyeségekről, na meg Peter-ről. :D

 Egyszer csak Nathalie feláll és kirohan az ajtón. És egy idő után már Logan-nel tét vissza.

 Olyan fura érzésem van vele kapcsolatban… mintha utálnám is meg nem is… Áhh biztos csak a hormonjaim játszadoznak velem. Lehet, hogy meg fog jönni. :D

 Logan köszönés nélkül bejön és lerakja a csomagokat.

 -Nem akarsz segíteni feltenni őket?-kérdezem.

 -Soha - megy ki szintén köszönés nélkül.

Ennek a hiper-paraszt köcsögnek nem ártana egy gyökérkezelés. Elkezdtük a szobát kitakarítani. Ez nem telik sok időbe, hisz' a szobánk kicsi …nagyon kicsi.

 Azután elkezdtük kidíszíteni a szobát és miután végeztünk vele hulla fáradtan dőltünk hanyatt az agyunkon és mind a ketten elaludtunk.

Folytatjuk...

Thanks♥

2013.10.03.

2013.10.04.

Köszönöjük. *w* *-*
Habár még nem érkezett meg a második fejezet, reméljük, hogy nagyon várjátok (mert kurva vicces lesz :D), de addig is beleolvashattok oldalt. Reméljük, hogy nem árultunk el belőle túl sok mindent. ˇ^ˇ 
Sziasztok!

Small debut

Sziasztok! Itt Nikol és Zoey!
Elég sok helyről ismerhettek már minket, de ha még nem volt szerencsétek megismerkedni velünk és az írásainkkal, akkor ezen a blogon lehetőséged adódik rá!
Az Anonym nevezetű történetet Nikol és én (Zoey) írjuk.
De nem úgy ahogyan gondoljátok.
Van két főszereplő.
Egy lány.
És egy fiú.
Niki írja a lány szemszögéből megtörténő dolgokat.
Én (Zoey) pedig a fiú szemszögéből megtörténő dolgokat.

Reméljük, hogy várjátok,_{mert jó lesz}, azt megsúghatom! ;)

Logan #1

Mindig hányingerem van amikor repülőn ülök.

 A jobb oldalamon egy idős férfi lengeti a kezét azért, hogy az izzadságtól foltos pólója alatt lévő bőre, végre friss levegőhöz jusson. Ez aztán a nehéz feladat.

 A bal oldalamon egy 16 év körüli lány köhögcsél. A szemei alatt hatalmas táskák lapulnak, a ruhája koszos, és iszonyúan büdös alkoholszagot áraszt. Tegnap valahol biztosan hatalmas buli lehetett. Nem tudom, hogy mit fognak szólni szegény lány szülei, ha meglátják így. Hát, inkább bele sem gondolok. Ásít egyet, majd befogja az orrát. Vagy azért, mert az idős férfi által árasztott izzadság-bűz irritálja az orrát, vagy azért mert a saját szájszaga riasztotta el. Bármelyik lehetőség eshetőséges.

 -Elnézést... - szól nekem a jobbomon ülő férfi. - Van önnél egy kis dezodor?

 Megrázom a fejemet. - Sajnálom, de nincs nálam semmi - emelem fel a kezemet. Már miért lenne nálam dezodor? És ki az aki ilyet kérdez? Ja, hát persze. Ez az emberke.

 Kinézek az ablakon. Látom, amint a repülő fehér szárnyai egyre lejjebb ereszkednek a felhők között. Olyan gyönyörű látványt nyújtanak, hogy késztetést érzek a lefényképezésükre, de sajnos a bal oldali szomszédom ezt nem igen akarja. Csúnyán néz rám. Valószínűleg tudja, hogy mi fordult meg abban az éles ki agyacskámban, ami a szőkés-barma hajkoronám alatt van. Rá villantom ellenállhatatlanul csillogó zöldes-barna szemeimet.

 A 16 év körüli lány elpirul. Hát, igen. Én, meg az a lenyűgöző tekintetem. Nem tehetek róla, hogy ilyennek születtem. És talán pont ezért szeretnék színész lenni. Kihasználni amim van. És nem csak úgy elhajítani, mint ez a lány. Egy buli is rendesen tönkreteheti az éledet. Az egész életedet.

 A repülő kerekei csikorognak, amikor földet érünk. Kicsit előrehuppanok a székben, a lökéstől.

 -Kérem még maradjanak az üléseikben - mondja a stewardess miközben kivillantja tökéletesen fehér fogsorát. Szép a mosolya. - Nemsokára kicsatolhatják az öveiket, és elhagyhatják a repülőt.

 Halk moraj hangzik fel. Mindenki menne már a dolgára.

 Hála Istennek, nekem már nem annyira sietős, mivel az egyetem csak egy hét múlva kezdődik el hivatalosan.  A mai nap folyamán be lehet költözni a kollégiumba és megismerkedni a szobatársaddal. Utána van jó sok szabadidőt, másnap pedig kezdődik a Gólya tábor. Én is jelentkeztem. Úgy gondoltam, hogy végre megmutathatom a tehetségemet. És ha ehhez nézőként társul pár híres tanár, meg néhány aranyos/csinos lány... Hmmm... ki nem hagynám!

 -Kedves utasaink! - mondja a bemondó. - Kérem kössék ki az öveiket, majd szépen, nyugodtan hagyják el a repülőt.

 "Szépen, nyugodtan". Áhh... Ha valakinek azt mondja valaki, hogy "szépen, nyugodtan", akkor valamiért az az érzése támad, hogy tombolva, rohangálva és sikítozva akar lemenni azon a kis lépcsőn, ahol alig fér el egymás mellett két ember, ezért amikor lerontasz rajta, mindenkit fellöksz. Milyen szép is az élet.

 Mindenfelől kattanás hallatszik, majd az emberek megindulnak a lépcső felé. Valószínűleg mindenki az előbb még mellettem ülő izzadós pasitól menekül. Miért ne?

 Kikapcsolom az övemet, majd én is nekiindulok a tömegnek. Egy aranyos barna hajú lány rám mosolyog. Miért nem mellette ültem?

 Visszamosolygok rá. Kissé elpirul, majd a tömeg tenger magával sodorja őt is a kijárat felé.

 Én is elindulok kifelé. Amint kilépek kínai sárga folyó fogad, ugyanis a taxik végtelen sorokban állnak mindenütt. Valószínűleg ez volt a főjárat, ezért jött ide ennyi taxis. Gyorsan bemegyek az épületbe, majd átveszem a csomagomat, utána pedig kiindulok, hogy beszálljak egy sárga színű taxiba, ami majd elvisz engem Eperke varázslatos epreskertjébe.

 -Hova? - kérdezi a sofőr.

 -Eperke epreskertjébe - vigyorgok rá.

 -Nem viccelj velem fiam. Hova? - kérdezi komolyan.

 Bemondom a címet, majd a taxi elindul és érzem, hogy ezzel a nappal valami új kezdődik el az életemben. Lehet, hogy azért, mert végre egyetemre fogok járni, de az is lehet, hogy azért, mert a taxis tényleg elvisz epreskertbe. Az utóbbi kicsi bizarr lenne.

 A taxi megáll egy szürke öt emeletes épület előtt.

 -Biztos, hogy ez az a... - kérdezem.

 -Igen - szakít félbe.

 -Oké - vonom meg a vállamat. Még nem láttam a sulit, de kívülről elég szépnek tűnik.

 Lassan felsétálok a kollégium lépcsőjén, majd belököm az ajtót.

 -Ohh, bocsi - kérek bocsánatot a lánytól akinek véletlenül nekilöktem az ajtót.

 -Semmi - rázza a fejét, majd továbbmegy.

 Előveszem a papírt amire ráírták nekem, hogy melyik a szobában leszek, majd a számokba bújva keresgélni kezdek.

 -Ühüm - hümmögöm, amikor leolvasom a szobaszámot. Keresgélni kezdet a szobák mellé kiakasztott számok között. - Áhh - suttogom. - Ez az - ellenőrzöm még egyszer. Igen. Nem tévedek. Ez az.

 Benyitok.

 Egy barna hajú fiú ül az ágyon, és nagyban kockul.

 -Cső - köszönök neki.

 -Ohh - sóhajt. - Miért is létezik a skype? - kérdezi magától.

 -Oké - suttogom, majd ledobom a cuccaimat az ágyra és közéjük vetem magamat. - Mit csinálsz? - kérdezem. Végre észrevesz.

 -Ó! Szia! Te vagy... te vagy az a McCarty gyerek, ugye? - kérdezi elgondolkodva.

 -Igen - bólintok. - Te pedig...?

 -A nevem Peter Cars - mutatkozik be le sem véve a tekintetét a képernyőről.

 -Mit csinálsz? - kérdezem.

 -Éppen skpye-olok a barátnőmmel.

 -Hol van?

 -A mosdóban - válaszol kapásból. Elnevetem magamat.

 -Nem. Már, mint, hogy hol van, hogy skype-olnod kell vele? - kérdezem.

 -Jaaa! - esik le neki. - Hát, Manhattan-ben - válaszol természetesen.

 -Oké - vonom meg a vállamat, majd felnézek a plafonra. Néhány helyen kicsit lekopott a fal. Biztosan beázott, amikor nagyon sokáig esett az eső.

 Peter feláll. - Ó, faszom, faszom, mondd meg nékem; van-e kurva a környéken? - mondja, miközben körbejár egyet a szobában.

 -Hallottam Peter! - kiabál ki valaki a laptop-ból.

 -Upsz - húzza el a száját Peter, majd felveszi a baseball sapkáját, és féloldalasan felrakja a fejére, miközben visszaül a gép elé, és elkezd magyarázkodni a barátnőjének.

 A kézipoggyászomat átteszem arra az ágyra, ahol (valószínűleg) Peter cuccai vannak. Van a szobában két szekrény és fiókok is vannak, de valamiért semmi kedvem pakolgatni, és magamat ismerve egy hét múlva az egész zsák tartalma úgy is szennyes lesz, ezért csak kihúzom és úgy ahogy van otthagyom.

 A szoba nem valami tágas. Három ágy van benne, és két íróasztal, egy kis hűtő, meg azok a fiókok, és persze egy kis fürdőszoba. Benézek oda. Egy WC, egy mosdókagyló és egy zuhanyzó.

 -Huh! - sóhajt fel Peter. Kilépek a fürdőszobából.

 -Mi az? - kérdezem tőle.

 -Nehéz eset a csaj. Valamiért nem hitte el, hogy te vagy itt. Azt hitte valami "holmi leányzó" - idézte a barátnője szavait.

 -Megcsaltad már? - kérdezem gyanakodva.

 Mielőtt válaszolna megnézi, hogy biztosan le van-e némítva a skype. -Persze - vigyorog rám, miközben válaszol.

 -Ezt így felvállalod?

 -Mindenki tudja - legyint.

 -És akkor...? - kérdezem arra utalva, hogy ha mindenki tudja, akkor valószínűleg a barátnője is tudja.

 -Nem - int a fejével nemet. - Ő ahhoz túlságosan is debil - válaszol mosolyogva.

 -És legalább jó nő? - kérdezem visszatartva a vigyorgást.

 -Igen - bólint.

 -Van róla képed? - kérdezem.

 -Aham - bólint, majd nyomogat párat a gépen. - Gyere - hív oda, mire jófiúként engedelmeskedek. - Ő az - mutat a képre, ahol egy szőke hajú lány szájon csókolja őt. Tényleg szép lány.

 -Elismerésem - bólintok. - Szép - mondom, miközben adok neki egy ötöst.

 -Kösz. Szép példány, mi? - vigyorog.

 -Az - bólintok nevetve, miközben elfolytok egy ásítást. Hosszú volt a repülőút. Legalább is nekem.

 -Na jó McCarty - mondja, miközben feltápászkodik az ágyából. - Én mentem elkészíteni a belépőkártyát - int, azzal kimegy.

 Leülök az ágyamra. Belépőt csinálni? Lehet, hogy nekem is kéne ilyen... ilyen izé-bizé.

 Felállok, majd én is elhagyom a szobát és elindulok az előtér felé. Elmegyek a lépcsők mellett. És a konyha mellett is. Imádok az alsó szinten lakni.

 A sor elég nagy ahhoz képest, hogy ez még csak az első nap, de nem igazán foglalkoztat. Elindulok Peter felé, de ő éppen egy csinos szőke hajú lánnyal beszélget. Nem értem, hogy miért kell neki ennyi lány, ha ott van egy olyan. Mindegy. Nem az én dolgom.

 Mivel a Peter mellé állást buktam (azaz az általánosban úgy nevezett "ott egy barátom, mellé állok" dolgot), hátramegyek a sor végére. Hát, így jár az aki nem érkezik meg elég korán.

 Mögém már senki nem áll be. Legalább is addig nem, amíg egy szőke hajú lány, be nem áll mögém. Eléggé szép. Már majdnem annyira, mint Peter skype-os csaja. De csak majdnem.

 Felnéz rám. Rámosolygok.

 Nem pont az esetem, de ha én nem is jövök össze vele, akkor majd Peter igen. Ez már csak így megy a haveroknál. Ha egyiknek nem jön össze egy csaj, rögtön esélyt adunk a másiknak. Már, ha nem vagyunk halálosan belezúgva a csajba. Mert akkor az mindenkinek tabu. Hát, igen. Pasiszabályok.

 A lány elpirul. Nem tudom, hogy attól, hogy ránéztem és rámosolyogtam, vagy valami más miatt.

 -Szia - mosolygok rá megint. - Logan McCarty - nyújtom felé a kezemet.

 -Szia - mosolyog vissza rám kissé feszülten és idegesen. - Alexis Bell - rázza meg a kezemet. Amint hozzámér mindenek bizseregni kezd. Mintha több ezer kicsi hangya mászkálna bennem ide-oda. Elrántom a kezemet.

 -Démon - suttogom olyan halkan, hogy ő ne hallja.

 -Mi van? - kérdezi halkan, egy kis éllel a hangjában.

 -Semmi - rázom a fejemet, majd hátat fordítok neki. Démonokkal nem társalgunk.

 A sor előrébb halad, ezért közelebb kerülök a célomhoz. Alexis is lép egyet. Persze, hogy lép egyet. Ő is azért van itt, hogy belépőt csináltasson. Aprón megrázom a fejemet. Mi van velem? Megszállt egy démon? És miért vagyok ennyire rákattanva a démonokra? Na jó. Ezzel a csajjal valami nagyon nincs rendben. Tuti el van átkozva.

 A lány, akivel pár perce még Peter beszélgetett idegesen rohan el a lányok kollégiuma felé. Peter biztosan mondott valamit, amit nem kellett volna. Vagy kiderült, hogy van barátnője. Kilépek oldalra, hogy megnézzem Peter most egyedül van-e. Igen. Előremegyek hozzá, magam mögött hagyva a kis démon csajszit. Most már hét ember választ el minket.

 -A francba - káromkodja el magát Peter.

 -Mi az? - kérdezem nevetve. Már nem bizsereg semmim, és a szívverésem is lelassult a démoni sokk után. - Nem jött be a GPS-ed?

 -Nem - rázza a fejét lehangoltan. - Sajnos most tévedett. Ez a csaj tudott arról, hogy nem vagyok szingli.

 -No problem - vigasztalom. - "Minden sarkon van még kurva" - idézem a gimis haverom legbölcsebb mondását.

 -Ez jó kis mondás - nevet, majd a sor elejére lép. - Peter Cars. 37-es szoba - mondja, majd a portás keresgélni kezd a kártyák között.

 -Tessék, fiatal ember - adja át neki a kártyát. Peter pózol egyet az új belépőkártyája mellett, majd visszamegy a szobánkba.

 -Jó napot! - köszönöm, miközben a portáshoz lépek. - Logan McCarty. 37-es szoba. - Ismét keresgél, majd neked is odaadja a belépőkártyámat egy "tessék, fiatal ember" kíséretében. Rá mosolygok. - Kaphatok szobakulcsot? - kérdezem, majd átnyújtja a 37-es szoba egyik kulcsát. De jó nekem.

 Elindulok vissza a pasitanyánkra. Visszanézek a sorra. Még mindig ott áll a démoncsaj. Nem vesz észre. Biztosan mással van elfoglalva.

 A folyosón lépkedve azt figyelem, hogy milyen zajok jönnek ki az egyes szobákból. A 17-es szobában például valamelyik Star Wars filmet nézték. A 24-es szobából elég érdekes hangok jöttek ki. Leginkább egy hörcsöghöz tudnám hasonlítani, ami éppen iszik. Igen. De hangos volt. És fura. A 35-ös szobából videó játék hangja szűrődött ki. A kis mázlistáknak van TV-jük.

 -Peter - lépek be a szobánkba. - Kell szereznünk egy TV-t - jelentem ki.

 -Egyetértek... - mondja lassan -, de minek nekünk TV, ha van számítógép? - mutatja fel a laptop-ját.

 -Azért, mert mi van akkor, ha a csaj koliból átjön egy csomó lány, mert TV-t szeretne nézni, és mivel mi majd úgy is gépezünk, csak mi fogjuk hallani a könyörgő hangjukat, ugyanis a többiek a TV zajától majd semmit nem tudnak kiszűrni abból, amit a két dögös csaj fog mondani - válaszolom egyszerűen.

 -Éééééértem - mondja nyújtottan. - Hmmm... jó ötlet. Csak - emeli fel az ujját - egy pillanat - mondja, majd félreteszi a gépét és feláll. - Ó, faszom, faszom, mondd meg nékem, lesz-e TV-nk még a héten? -suttogja. Hát ez dilis. - A válasz igen! - örül meg. - a projekt indul!

 -Oké - bólintottam, majd ledőltem az ágyamban, és amint behunytam a szemem démoncsaj arca jelenik meg előttem. Nem tudom, hogy miért van ez. Annyira idegesítő. Felpattan a szemem. Végre nem őt látom. Még a plafon is jobb.

 -Tessék - dob az ágyamra Peter egy mp3 lejátszót. - Egy kis relax.

 -Kösz - mondom, de visszadobom neki az mp3-at. - Van sajátom - matatok a táskámban, majd felmutatom a lejátszómat.

 -Zsír - dicséri meg.

 -Áhh - mondom - kösz.

 Megint hátradőlök az ágyon. Beteszem a fülhallgatót és kizárom a külvilágot. Hajnali fél négy óta fent vagyok, csak mert az a buzi repülő négykor akart indulni. Fáradt vagyok. Nagyon.

 -McCarty! - ordít a fülembe valaki. - Ébredj fel!

 -Mi? - motyogom. Óvatosan kinyitom a szemem és Peter alakja jelenik meg előttem. - Mit akarsz? - kérdezem.

 -Toljuk le a seggünket ebédelni!

 -Fáradt vagyok...

 -Persze, hogy az vagy! Most keltél fel! - Rúg egyet az ágyamba.

 -Ez most minek kellett? - kérdezem.

 -Azért, hogy felkészülj arra, amikor majd beléd rúgok.

 -Fent vagyok! - ülök fel rögtön. Az ágy eléggé beleremegett a rúgásába, szóval ki tudja mire vállalkozom. - Mehetünk - mondom, és nem igazán érdekel a gyűrött ruhám és a kócos hajam. Ez csak egy nyamvadt ebéd egy rakás egyetemistával. Végül is, már én is az vagyok. - Mikor van ebéd?

 -Hát, kb. öt perc múlva. Szóval lécci siess.

 -Mit siessek? - kérdezem értetlenül. - Én tökéletes vagyok így is - legyintek majd beletúrok a szőkés-barna hajamba. Elindultunk. Vagyis inkább Peter ment elől én meg mögötte vánszorogtam. - Peter... - jutott hirtelen valami eszembe. - Te hányadikos vagy? - kérdezem. - Olyan rutinosan viselkedsz.

 -Másodikos - válaszol egyszerűen.

 -Aham - motyogom miközben utána vonszolom magamat.

 -Nem tudnál úgy menni, mint aki él? - kérdezi, majd belép a z ebédlőbe.

 -Logan! - kiabál valaki nekem, mire halál zombisan megfordulok. - Mi történt veled? - kérdezi valaki.

 -Honnan tudod a nevemet? - kérdezem kicsit ijedten.

 -Ó, ez semmiség. Én mindent tudok rólad - zsong, miközben ide-oda ugrál. - Annyira örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk! - ujjong.

 -Öhmm... hát biztos - mondom, miközben feltett kézzel elkezdek hátrálni az ebédlő felé. Eléggé ijesztő egy csaj. De azért nem annyira, mint démoncsaj. - Bocs, de nem ismerlek - mondom.

 -Semmi baj, én ismerlek és ez a lényeg.

 -Értem... - motyogom, miközben még egy lépést teszek hátra. Belemegyek valamibe.

 -Aú, aú, aú! - jajdul fel valaki. Megfordulok. Démoncsaj. A kis emlegetett szamár.

Elhúzom a számat.

 -Logan - lép mellém a barna hajú, fanatikus rajongóm. - Ez meg kicsoda? - mutat Démoncsajra.

 -Őt itt Démoncsaj, azaz Alexis Bell - mutatom be. - Alexis, ő pedig... öhmmm... hogy is hívnak? - fordulok a barna hajú rajongóm felé.

 Kinyújtja a kezét Alexis felé. - Brooke Bross. Első számú Logan McCarty rajongó, a Logan McCarty fan club elnöke. A "Szeretünk Logan" facebook oldal és csoport alapítója, valamint a Logan McCarty instagram összes képének lájkolója - vigyorog rá.

 Úr Isten. Ez a csaj kész. Az első gondolatom az az, hogy elmegyek világgá. A második pedig az, hogy elmegyek az ebédlőbe. A harmadik meg az, hogy elmegyek Eperkéhez az epreskertbe.

 Nem tudom, hogy miért, de most rám tört a démon- és az Eperke-mánia.

 -Ó, ez érdekes. De ha nem bánjátok mennénk enni - mondja, majd körbenéz és csak akkor veszi észre, hogy a barátnője, akivel idejött, eltűnt. Alexis is gyorsan felszívódik az ebédlő ajtajában.

 -Hihi - vigyorog rám Brooke. - Akkor most... itt vagyunk egyedül... mind a kettőnk fejében nagyon romantikus gondolatok futnak át - álmodozott. Oké. Ez a csaj zizis. Gyorsan a többiek után mentem az ebédlőbe, majd a nagy diákseregben próbáltam kiszúrni Peter-t.

 -Haver! Itt! - intett nekem. Egy bólintással jeleztem neki, hogy mindjárt ott vagyok, csak veszek még valamit enni a büfében. Beállok a sorban, és a tekintetemmel átfürkészem a termet. Az egyik asztalnál ott ül Alexis és a barátnője. Démoncsaj egy kicsit idegesnek látszik. Valószínűleg éhes lehet.

 Páran beállnak mögém, habár a sor így is elég kicsi. Előttem is csak páran vannak.

 Démoncsaj elindul a büfé felé, majd beáll a sor végére. Két emberrel van mögöttem, ezért valószínűleg nem vesz észre. Hátralépek mellé. Eléggé ciki volt az a Brooke csaj. És szegény csak egy áldozat volt.

 -Bocsi, azért ami Brooke-al volt - húzom el a számat.

 -Semmi baj, nem történt semmi - mondja apró mosolyra húzva a száját.

 Elmosolyodom.

 Visszamegyek a helyemre. Gyorsan veszek magamnak egy hotdog-ot és egy Sprite-t, utána pedig leülök Peter mellé, és megeszem azt.

 Habár még csak fél nap telt el az itt töltött időm óta borzalmasan nehéz volt, és hosszú. Na meg fárasztó. Még mindig úgy érzem magamat, mint egy zombi. Ráadásul Démoncsaj is élvezettel lep meg szinte minden egyes pillanatban.

Folytatjuk...

Alexis #1

Most először ülök a vonaton ...egyedül. 

 Reggel 5 órakor csak egy homo ül a mellettem lévő kabinban és be nem áll a szája. Folyton valami sajtos szendvicsről ordibál nekem. Még akkor sincs nyugtom amikor épp pihenni akarok ezen a büdös vonaton, ahol minden kuka cigaretta csikkel és gusztustalan rágógumival van tele. 

 Apa felajánlotta, hogy elvisz engem az iskolába, de én nem voltam képes elfogadni ezt a roppant kedves ajánlatot! Én buta... Ezért (hogy a homo végre békén hagyjon!!) elővettem a fülhallgatómat és az iPhone-omon beállítottam a kedvenc számom folyamatos lejátszásra és behunytam a szemem. 

 Ahogy Austin Mahone csodálatos hangja csendesen suttog a fülembe hallom ahogy a vonat csöndesen zakatol és egyre csak lassul és lassul ..... És végül megáll. A What About Love utolsó dallamai is elhalkulnak, kezdem érezni, hogy új életet kezdek és ez az élet nem lesz habos torta. 

 Vagyis nem lesz olyan finom habos torta amit Emma nénikém csinál. Övé a legfinomabb! 

 De viccet félre téve most kezdődik el komolyan az élet. Rendesen oda kell tennem magam a tanulásban, mert nem akarom elszalasztani életem nagy lehetőségét. Kalifornia sok lehetőséget adhat nekem, amikkel szeretnék élni és ki is használni őket. 

 Nem úgy mint egyesek. Tele vannak pénzzel és inkább otthon meresztik a löttyedt seggüket. A lányok egész nap shopping-olnak, hetente kétszer elmennek egy jóga tanfolyamra és arra várnak, hogy egy gazdag férfi elvegye őket, és el is tartsa őket. A fiúk meg egyfolytában partiznak és botrányokat csinálnak, költik apuci pénzét és flancos Ferrari-val röpítenek az utcán David Guetta-t bömböltetve max. hangerővel.

 Én nem fogom elcseszni az életem, mint az olyanok akik istenre várnak. Én inkább először átgondolom és gyorsan véghez viszem. Gyors és logikus gondolkodás. Ámen!

 Amint a kollégiumhoz értem, kicsit nosztalgikus érzés fogott el, mintha mindig is itt éltem volna ebben a városban. Mintha itt lettem volna minden premieren, minden megnyitón, minden gálán. Háááááhhhh....Szóval na! érzem, hogy itt jó dolgom lesz. Itt van álmaim iskolája, ha meg azt elvégzem akkor álmaim munkája •-• ! De a nosztalgikus élmény hamar elszállt, mert a taxis már idegesen dudált, hogy fizessek, mert szándékában áll tovább menni és nem rám várni.

 Amikor már az 5. emeletre értem, teljesen kivoltam fizikailag és lelkileg is. Alig vártam, hogy ledőlhessek de még nem volt szabad...még nem. Még csak 08:30 múlt és már fáradok. Amíg kotorászok a táskámban  egy lány jelenik meg előttem, pontosabban a kollégiumi szobám ajtajában.

 -Szia! ugye te vagy Alexis Bell?-kérdezte rettentően friss mosollyal az arcán.

-Nem, ööö én nem ő vagyok! Én az ...-be sem fejeztem a mondatot de már ..

-Akkor segíthetek valamiben?-kérdezte.

-Igen, az angol királynő unokája, Harry herceg menyasszonya vagyok.-Nem igaz, hogy ennyire bevette. Basszus... :))

-Jajj istenem ! Istenem ! Komolyan ?-Ez most komolyan elhitte??? xD xD -Ez esetben felség had kís...

Szakadok !! Komolyan ennyire jó színész vagyok??!?! xD xD De kívülről csak a póker arcom látszott.

-Te most komolyan elhitted?! -Kérdeztem olyan fejjel amit nehéz felülmúlni, mert olyan vörös lett a röhögéstől, hogy kész vége nem volt tovább, kivoltam. A földön fetrengtem a nevetéstől.

-Jajj istenem Alexis! Istenem! Ez most komoly?! - nevetett- Egész jó kis vicc volt. Én se találhattam ki jobbat .-mondta már szinte röhögve. Hát mit ne mondjak. Azért szépen rászedtem. Na de nem  szivatom tovább.

-jól van na. Bocsi, csak ki akartam használni az alkalmat

-Semmi baj . Gyere be !

A szoba nem volt túl nagy. Volt benne 2 ruhásszekrény, 2 fiókos komód, 2 íróasztal, 3 ágy, egy kisebb fürdőszoba, tv és kb. ennyi.

-Ó! Be sem mutatkoztam. Nathalie Johnson vagyok.

-Igazán örülök!- mosolyogtam.-Látom hoztál tv-t.-örültem meg.- Én gépeket hoztam. Mindenféle elektronikai cuccot. Anyu bátyja Ted egy elektronikai cégnél igazgató és tőle kaptam ezt a sok dolgot.

-De jóó!! Nagyon örülök.

-Látom te már kipakoltál. Ha van kedved akkor valamelyik nap feldobhatnánk a szobánkat egyedi cuccokkal.

-Szerintem is. Így olyan lehangoló-húzta félre a száját.-Tudok is egy tökéletes boltot.-Csillant fel a szeme.

-Akkor nem bánod, hogy kipakolok és egy kicsit lepihenek?-kérdeztem a szememet dörzsölve.

-Persze nem baj. Nyugodtan. Addig leugrok a papírokért amit ki kell töltenünk.

-Oké.-Már is kiment az ajtón és én kezdtem a pakolgatást. Hosszas pakolgatás után végre ledőlhettem. Azóta Nathalie is visszajött és közben a papírokat is töltögettük.

-Basszus kulcs! Elfelejtettem a belépőkártyákat.Mindjárt hozom.-Állna fel de...

-Hagyd csak. Majd én megyek.-mondtam.

-De hát alig állsz a lábadon.

-Semmi gond. Csak mondd hol találom.-kérdeztem.

-A fő épület előterében. Kevin majd segít.-mondta egyértelműen.

-Ki az a Kevin?-kérdeztem, mert ezt úgy mondta mintha kb. 1000 éve ismerném ,,Kevint".

-A portás. Nagyon kedves. Segített a papíroknál.

-Oké tudni fogom.-siettem, mert azért sokat kell menni le az 5. emeletről a földszintre. És még átsétálni a főépületbe.

 Na beállok a sor végére. Elég sokan vannak. jó sokat kell itt állnom, ahogy látom. Miért vagyok olyan kedves, hogy felajánlom Nathalie-nek, hogy majd én lejövök?? MIÉRT?!Na de mind egy. Kivárom. Nem gond. Az Austin Mahone koncert jegyekre is kiálltam a sort másfél napig, szóval ez is menni fog.

 Mikor már meguntam, hogy mocskos tornacipőmet bámulom, felnéztem az előttem lévőre(miért is ne?! Szabad ország vagy nem ?) Szóval felnéztem és...és egy fiú állt előttem. És mosolyog. Mi van ?? MI VAN? Egy srác rám mosolyog!? EGY SRÁC RÁM MOSOLYOG!! Ilyet se látni minden nap . De nagyon durván elpirulhattam, mert az arcom égett. Veszek magamon egy mély lélegzetet és próbálok lenyugodni.

-Szia-mosolyog.Már megint. - Logan McCarty - nyújta felém a kezét.

-Szia-erölteteke gy mosolyt én is az arcomra - Alexis Bell - És megrázom a kezét. De ő egy hirtelen mozdulattal elrántja a kezét.

Valamit motyog, de nem tisztán értem.

-Mi van? - kérdezem félénken.

-Semmi - rázza a fejét. És hátat fordít. Ennyit a nagy csodáról.

 Közben a sor az halad. Mindjárt meg lesz. Nem sokat kell várni. Látom ahogy Logan valamin agyal. Hát biztos majd megoldja. Csak kapjam meg azt a hülye belépőt. Várjunk csak ! Logan egy picit oldalra lép. Úgy látom valamit keres. Aztán előrébb megy 5-7 emberrel előrébb. Nem is baj ... Menjen csak. Azután majdnem 20 perc alatt értem oda Kevinhez a portáshoz.

-Segíthetek? - kérdezte kedvesen .

-Igen! Szeretném elkérni a belépőkártyámat.

-Rendben. Akkor kérem szépen a nevedet. És a szobaszámodat.

-Oké . De nem lenne gond, ha elkérném a szobatársamét is?

-Természetesen nem kishölgy. - mondta komolya.

- Alexis Bell és Nathalie Johnson, 242- es szoba .

Keresgélt pár percig és odaadta a pelépőkártyákat.

-Még valamit?

-Igen. Szobakulcsot kérhetnék?

-Adom is.

-Köszönöm szépen.-mosolyogtam. Ahhoz képest, hogy Kevin egy 45 év körüli portás, elég kedves.

 Rohantam fel. Nathalie épp jeges teát csinált.

-Most már betudjuk zárni az ajtót és semilyen pedofil állat nem leskelődhet be hozzánk.

Nathalie kuncogott. Ez volt a célom. :D

- Na akkor én szerintem ledőlök.-Már 10:26 volt mikor visszaértem. És ráadásul az izgalomtól aludni sem tudtam, úgyhogy jól jön egy kis pihenés.

- Csak nyugodtan - ült le Nathalie az ágyára és elővett egy könyvet a kézi táskájából.

 Én elővettem a fülhallgatóm és bekapcsoltam az Istent ! Austin...

  -Alexis. - hallok egy hangot. De ez nem Austin hangja. - Alexiiis.- nem akarom , hagyjanak. Austin Ments meg!!! - ALEXIIS!- rázogat Nathalie.

-Hm?! - kérdezem álmosan és közben a párnát a fejemre húzom.

-Kaja lesz. 10 perc múlva  - Mondja totál nyugodtan.

-MIII????!?!? 10 perc múlva ?!?! Miért nem keltettél? - Pattantam fel rutinos mozdulattal.

-Akartalak de te folyton azt hajtogattat, hogy a kurva életbe.

-Okéé na menjünk - egy hirtelen mozdulattal karon fogtam  és húztam együtt magammal.

Épp lefelé mentem a lépcsőn . Sietve kiértünk az épületből és rohantunk az ebédlőbe mikor a nagy sietségtől neki mentem valaminek. Vagy...inkább valakinek?!

- Aú aú aú.!!-hátrálok.

Amikor felnézek látom, hogy akivel összeütköztem az épp Logan...még csak ez kellett nekem.

- Logan - Egy lány lép mellé. Szerintem ismerik egymást, de nem vagyok benne biztos, hogy Logan is ismeri ezt a csajt. - Ez meg kicsoda? - mutat rám.

- Ő itt Démoncsaj, azaz Alexis Bell. - Mutat be Logan a „barátnőjének”  - Alexis, ő pedig...öhmmm...hogy is hívnak? - Fordul felé Logan. A lány nekem nyújtja a kezét.

- Brooke Bross. Első számú Logan McCarty rajongó, a Logan McCarty fan club elnöke. A „ Szeretünk Logan ” facebook oldal és csoport alapítója, valamint a Logan McCarty Instagram összes képének lájkolója - vigyorog rám

-Ó. ez érdekes. De ha nem bánjátok mennénk enni.  - De közben Nathalie eltünt! LOST! Amikor beléptem és megpillantottam Nathalie-t egy asztalnál.

-Eltüntél!

-Bocs, de már nagyon éhes voltam. - Tömött magába egy nagy hamburgert.

-Hoztál nekem is - kérdeztem .

-Ööööö ...khm. Bocsi elfelejtettem. Már nagyon éhes voltam - Falta tovább a 15 centiméter átmérőjű hamburgerét

-Semmi...Akkor megyek. - mondtam tök nyugodtan. És odasétáltam a büféhez.Beálltam a sorba . Most nem voltak annyira sokan. Egyszer csak valaki mellém lépett.

- Bocsi, azért ami Brooke-al volt. - Húzta el a száját

- Semmi baj , nem történt semmi - Mondtam apró mosolyra húzva a számat. Logan is mosolygott és elment.

Veszekem magamnak egy adag sült krumplit , kechup-ot és egy fantát és megyek az aszatunkhoz.

Hát... már a nap fele elment. Ami elég érdekes volt. De hát, álmaim munkája, álmaim munkája...

Folytatjuk...